A transzformátorolajtartályok fő anyagai közé tartozik az alacsony{0}}széntartalmú acéllemez, a Q355 nagy-szilárdságú acél, a rozsdamentes acél és az alumíniumötvözet. Különböző anyagok alkalmasak a különböző kapacitású, környezeti és szerkezeti felépítésű transzformátorokhoz, hogy megfeleljenek az olyan átfogó követelményeknek, mint a szilárdság, a tömítés és a korrózióállóság.
A tényleges alkalmazási igények alapján az egyes típusokhoz tartozó konkrét anyagok a következők:
Alacsony-széntartalmú acéllemez (pl. Q235)
Ez a leggyakoribb tartályanyag, amelyet széles körben használnak közepes és kis transzformátorokban. Alacsony költséggel és jó feldolgozási teljesítménnyel rendelkezik, és hegeszthető doboz- vagy harang{2}} típusú szerkezetekbe. A rozsda megelőzése érdekében a felületet általában rozsdagátló festékkel kezelik.
Q355 alacsony-ötvözött, nagyszilárdságú{2}}acél
A hagyományos szénacélhoz képest a Q355 nagyobb folyáshatárral (körülbelül 355 MPa), jobban ellenáll az olajnyomásnak és a mechanikai hatásoknak, így alkalmas tartályok gyártására nagy vagy nagy igénybevétel mellett is. Jó hegeszthetősége is van, és az anyagköltségek 15-20%-át takaríthatja meg, miközben biztosítja a szilárdságot.
A rozsdamentes acélt elsősorban a nagy korrózióállóságot igénylő alkalmazásokban használják, például tengerparti területeken, savas esőre hajlamos területeken vagy kulcsfontosságú{0}}tűzveszélyes területeken. A rozsdamentes acél burkolatok nemcsak korrózióállóak-és magas-hőmérsékletállóak, hanem jó tűzállóságot és esztétikai megjelenést is biztosítanak, bár viszonylag drágák.
Az alumíniumötvözetek alacsony sűrűségük miatt könnyebbé teszik a transzformátorokat, megkönnyítve a szállítást és a telepítést; kiváló hővezető képességgel is rendelkeznek, elősegítve a hőelvezetést. Alkalmas mobil eszközökhöz vagy speciális alkalmazásokhoz, amelyek könnyű kialakítást igényelnek, de kisebb szilárdságúak, mint az acél, többnyire védőburkolatokhoz használják, nem pedig a fő tartályszerkezethez.
